Kedves Molnár úr!
Ön besorolt engem egy csoportba, én ezzel szemben nem különíteném el társadalmunkat állatos és állattalan csoportra, hiszen valamilyen kapcsolata mindenkinek van az állatokkal.
Az Öböl kialakítása arra a legjobb példa, hogyan lehet konzerválni egy egyébként egyáltalán nem létező ellentétet. Ha a jövőben külön ketrecbe terelik az állattartókat és egy másik, kicsit nagyobba azokat akik nem tartanak állatot, akkor annak az lesz az eredménye, hogy a két csoport egyre távolabb kerül egymástól.
Ez nemcsak az állat/nemállat mesterséges ellentét kapcsán merül fel, bizonyára Ön is tisztában van azzal, ha a fogyatékosokat elkülönítik a fogyatékkal nem rendelkező többségtől, az senkinek sem jó. Pontosan ugyanez a helyzet a roma és a többségi diákok esetében és még sorolhatnám azokat a kisebbségeket, amelyeknél a többség automatikus "ketrecebe zárom, gettósítom" reakciója felmerülhet.
Ezt a mentalitást szerencsére a világ szebbik felén már túlhaladta az idő.
Az uniós országok többségében nem kirekesztik az állatokkal együtt élő embereket, hanem egyrészt szigorú szabályokkal kényszerítik őket, a nem állatbarátok tiszteletben tartására (póráz, kutyapiszok összeszedése stb.), másrészt viszont biztosítják részükre, a szabadságot, hogy pontosan ugyanolyan életet élhessenek, mint akik állatok nélkül képzelik el a boldogságot. Vagyis nem zárják ki őket a parkokból, nem tilos az étterembe járás, a boltok és bevásárlóközpontok szintén átjárhatók. Persze vannak helyszínek: játszótér, élelmiszerbolt stb., ahova nem lehet bemenni.
Ez az elgondolás pontosan abból ered, hogy a fogyatékkal élőket sem teszik elzárt vidéki intézetekbe, a kisebbségben élő muzulmán/fekete/magyar/román/stb. tanulókat sem teszik külön iskolába. Mindez egyetlen célt szolgál, hogy megtanuljuk elviselni a másik embert, a maga sajátos szokásaival/színével/betegségeivel/mindennel. Vagyis addig nem piszkálunk senkit, ameddig az illető nem piszkál másokat. Ez ennyire egyszerű.
Egy kerületi Önkormányzatnak nem az a feladata, hogy eldöntse egy park építése kapcsán, hogy vajon az állattartó attitűddel rendelkezők, vagy a állatokat nem szeretők vannak-e többségben a kerületben, majd a többségnek meghajolva a kisebbséget kiszorítsa a készülő parkból. Önök nem állnak közöttünk. Ez egy totál félreértelmezett szerep, amely valószínüleg abból adódik, hogy a magyar politikában mozgók az elmúlt években szépen beterlték magukat a két pontosan egyformán nevetséges táborba. Ez viszont nem egy ilyen kérdés.
Az Önkormányzat feladata végtelenül egyszerű. Nem kell kiszorítani senkit. Nincs szükség kirekesztésre, elkülönítésre.
Szabályaokat kell hozni, ami védi az összes látogatót. A fiatal sétáló párt, a nagycsaládost, a nyugdíjast, a tolókocsival érkezőt, a túlsúlyost, a depresszióst, a színesbőrűt, a nagyothallót, a hiperaktívakat, a látássérültet, a madárhangfigyelőket, a ízeltlábú-gyűjtőket, a kosárban macskát hordókat, a karján madárral közlekedő solymászt, a nejlonzacskóban éppen állatkereskedésből halakat hazaszállítót és a kutyást is.
"Ennek érdekében igyekszünk "békítő" lépéseket, bízom az Ön együttműködésében is!" - fogalmazott az utolsó mondatában. Pontsan mire gondolt? Milyen békítő lépéseket teszenek? Mikor? Hogyan tudunk együttműködni?
Köszönöm a türelmét!
üdvözlettel:
Román Balázs
